Fekete hegyek - Montenegro

2016. szeptember 4-7., 22-25. nap,  178 km

Többször emlegettük Jugoszláviát és a szétesését, de Montenegro egy másik úton jutott függetlenségéhez, mint a korábbi államok: 2006-ban népszavazást tartottak és újra a független Montenegro mellett döntöttek. Vérontás nem volt, talán mert korábban ők voltak a háború alatt Szerbia egyedüli szövetségesei.

Talán kicsit túl nagy örömmel érkeztünk meg a határhoz. Crna Gora jelentése: Fekete Hegyek

Ennek az országnak fantasztikus hegyei és gyönyörű tengerpartjai vannak, amik legalább olyan szépek, mint a horvátországiak. De a leglenyűgözőbb látványt a Kotori-öböl nyújtja, ami a világ egyik legszebb öble is. Amikor ezt kerékpároztuk körbe, folyamatosan csodálkoztunk, hogy hogy lehet valami ilyen gyönyörű, és így az utunk során a későbbi öblökre nézve elég magasra helyezte a mércét.

Kotori-öböl

Bringázás a Kotori-öbölben

Az öböl hatalmas, meredek hegyekkel van körülvéve, és a déli csücsökben található Kotor városa, ami korábban stratégiai fontosságú volt a montenegróiaknak: a hegyek felől lehetetlen megtámadni, az öböl felől pedig könnyen védhető.

Kotor óvárosa és két Linh

Lélegzetelállító látvány Kotorban

A Kotori-öbölben értük el az 1000. km-t! Hurrá!

Az utóbbi időben az ország tengerpartja erősen kezd a turizmusra építeni, ezért tudtuk, hogy nem jó ötlet it a helyiektől szállást kérni. Kotor városában egy hostelben, később Petrovac környékén egy kempingben szálltunk meg.

Peter szerb, és nyáron a kempingben dolgozik Montenegróban, télen pedig szerb, folyami hajókon. Megengedte, hogy ingyen alhassunk egy lakókocsiban a sátor helyett

Imádunk eldugott, gyönyörű helyeket felfedezni utunk során, és ez is egy közölük Petrovac környékén 

Reggeli koffein

Dél felé bringázva két utat találtunk Podgoricába, a fővárosba: egy a hegyeken keresztül, ami iszonyat meredek, a másik pedig egy 13 km hosszú alagúton keresztül vezetett volna. Az elsőt túl nehéznek találtuk, a másikról pedig szerb bringások, akikkel út közben futottunk össze, mondták, hogy jó lenne, de az alagútba fulladásveszély miatt tilos kerékpárokkal a behajtás. Úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk a fővárost.

Gyönyörű táj vidéken

Az egyedüli alkalom, amikor az "igazi" Montenegrót láthattuk az volt, amikor eltávolodtunk a turistáknak kiépített tengerparti résztől. Az árak hirtelen alacsonyabbak lettek, az emberek kedvesebbek és sátrazhattunk egy család üres tárolóhelységében. A fiuk nagyon vicces volt, kb. 10 éves, és a Youtube-ról tanult meg angolul. Nagyon közel voltunk már az albán határhoz, ahol remek kalandok vártank már ránk.

(Folytatjuk...)

Péter