Indiá 01: Szia India!

2016. december 23. - 2017. január 8.

652 km

Sosem gondoltuk volna, hogy ekkorát fog változni a világ röpke 90 perccel azután, hogy elhagytuk Srí Lankát. Most már tényleg Indiában vagyunk! Már sötét volt, amikor elhagytuk a repteret a bringáinkon és elég ideges is voltam emiatt, mert sokat olvastam különböző fórumokon erről a "világ második legnépesebb országáról". Nos, India valóban teljesen más, mint bármelyik másik ország, ahol eddig jártunk. Tehát mit is láttunk az első napokon, amikor 1,3 milliárd ember közt bringáztunk?

Tamil Nadu

Zötyögős, beton panelekből álló út vezetett Madurai belvárosába, a hotelünkhöz. Tíz kilométer megtétele másfél órába telt, mert hatalmas volt a dugó, a szabályokkal pedig senki sem törődött. Mivel már sötét volt és nem volt közvilágítás sem, elég feszült voltam, ahogy egyre gyakrabban gyalogosok állták el az utamat. Srí Lanka friss levegőjét felváltotta a sűrűn szálló por, a kipufogógázok és a szemét terjengő bűze. Nem mertünk többé mély levegőt venni.

Nem beszélhetünk Indiáról análkül, hogy meg ne említenénk egy különösen fontos szereplőt: a tehenet! A tehén a hinduizmus szent állata, és minden ami kötődik hozzá, az áldott, különösen a trágyája. Mindenki irigy lehet a tehenek életére: nincsenek ellenségei, soha, senki nem bántaná őket, nem kell szabályokat követniük, senki nem állítja meg őket abban, hogy bárhol, bármikor egyenek, vagy aludjanak, és az emberek még csodálják is őket! Persze az néha kellemetlen lehet nekik, hogy az emberek megsimítják a popójukat, majd ugyanazt a kezüket a homlokukhoz érintik. Abban is hisznek (az emberek), hogy a trágyájuk szerencsét hoz. Így az utak nem csak szimplán emberekkel, hanem tehenekkel és sok szeméttel is zsúfoltak.

Híres hindu templom Maduraiban (ez csak az egyik kapu!)

Gandhi múzeum, Madurai

Indiában a legnépszerűbb sport a krikett. De van még három másik sport is, amiben India minden bajnokságot megnyerne: állandó dudálás, szemetelés és köpködés. Az indiaik különösebb indok nélkül is állandóan, fülsértő hangerővel dudálnak, amíg el nem hagyják a járművüket (parkoló járművel is dudálnak). Számunkra ez a legirritálóbb dolog, ami a forgalomban ér minket. A hallásunk egész biztosan romlik, mialatt hónapokat töltünk ebben az országban. Továbbá akárki, akit láttunk, a legfiatalabbtól a legidősebbig, mindenki profi abban, hogy elszórja a szemetét mindenfelé, kivéve a kukákban. Szemetelés közben még köpnek is egyet-egyet, csak a szórakozás kedvéért. Ez a művelet ismétlődik felkelés és lefekvés közt. Az ország amúgy totális káosznak tűnik, de lehet, hogy van valamilyen rendszer a háttérben, de ezt külföldiként sosem fogom meglátni.

Az első hetünk Indiában egyébként egész kellemesen telt ahhoz képest, amire számítottunk, bár a Karácsonyt és az Újévet indiai módon kellett megünnepelnünk, ami azt jelentette, hogy ennek nem volt köze az otthoni ünnepekhez. Más éjszakáinkat általában olcsó szállókban töltöttük, mert nem volt esély arra, hogy helyiekhez kéredzkedjünk be. Coimbatore volt az egyetlen kivétel, mert ott vietnámi diákokkal voltunk és velük ünnepeltük az Újévet is. Miután már hónapok óta nem jutottunk sertéshúshoz, az álmaimat vietnámi társaim váltották valósággá: sok-sok disznóhúst főztek nekem! Egy meditációs és jógaközpontot is megmutattak nekünk a közelben, ami nagyon inspiráló volt.

Eddig a pontig megúsztuk hasmenés nélkül! Micsoda teljesítmény!

Kerala

Ez volt a második állam, amin áthaladtunk, és itt az út már több kihívást és nehézséget is tartogatott számunkra. A közlekedés itt volt a legborzalmasabb, mert állandóan keskeny főutakon, hatalmas forgalomban tekertünk. A nagy járművek sokszor toltak le minket az útról, néha majdnem elestünk. Couchsurfing volt a szállásunk Calicutban és Mahéban, ahol első alkalommal tekinthettünk bele az indiai konyhaművészet rejtelmeibe. Több tíz, vagy akár száz féle fűszer is sorakozik kis üvegcsékben a polcokon, amik közt a különbséget csak az anyukák ismerik. Egy dél-indiai étel általában keményítőt (tápióka, burgonya), valamilyen szénhidrátot és zöldségeket tartalmaz, mivel a legtöbben itt vegetáriánusok. Így is nagyon élveztük a harmonikus fűszerezést még a hús hiányában is. Egy átlagos étel kicsit konkrétabban rizst, chapattit (egyfajta laposkenyér), két-három féle zöldség curry-t, néhány olajban sült, ropogós chips-féleséget és egy tál aludttejet (hasonlít a joghurthoz) tartalmaz. Dél-Indiában minden étteremnek az étlapján megtalálható ez az olcsó összeállítás ("meals" névre hallgat).

Amikor először érkeztünk meg ebbe az államba, azt gondoltuk, hogy India összes gazdag embere itt él, mert mindenhol hatalmas házakat és villákat láttunk. Így gondoltuk addig, amíg egy éjszakát el nem töltöttünk egy ilyen házban, ahol a házigazda egy fontos dolgot adott tudtunkra: minden családból legalább egyvalaki a Perzsa-öbölben dolgozik. Egy kis lyukban tengetik ott az életüket, és minden pénzt hazaküldenek, hogy óriási házakat építsenek belőle a családjuknak.

Volt egy eset, ami a demonetizációhoz kötődött, és egy napunkat felejthetetlenné tette Keralaban. Ahogy hallhattatok róla, 2016. november 8-án az indiai kormány nagyon hirtelen, másnap hajnaltól kivonta a forgalomból az 500 és 1000 Rúpiás bankjegyeket. Ezt azzal magyarázták, hogy ezzel eléjét akarják venni a korrupciónak, a pénzhamisításnak és az adóelkerülésnek. Mi hét héttel ezt követően érkeztünk csak Indiába, de pénzügyi helyzet még mindig teljesen kaotikus volt és komoly problémákat okozott a készpénzhiány. Az új 500 és 1000 Rúpiás bankjegyek még nem voltak elérhetők az egész országban, és rengeteg ATM kifogyott a pénzből. Indiáig többnyire a készpénzünket használtuk, így itt volt az ideje a bankkártyának. Sok, különböző bankhoz tartozó ATM-et próbáltunk, de egyik sem volta hajlandó nekünk bankjegyeket szállítani. Kifogyóban volt már a készpénzünk és Kasaragodban már arra is volt esély, hogy szállás és étel nélkül maradunk. 

Ez egy furcsa nap volt. Amikor üres pénztárcával a városba érkeztünk, elkezdtünk kérdezősködni, hogy van-e valakinél egy kis hely, ahol felverhetnénk a sátrunkat. A közeli falvakból senki sem ajánlott ilyet fel, csak egy kis ételt adtak egy lakodalom menüjéből. Egy rendőr is meghallotta a beszélgetésünket és elintézett néhány telefont a kollégáival az örsön. A rendőrségre küldött minket, hátha ott kapunk segítséget. Jobb ötletünk híján egyenesen odatekertünk, ahol a rendőrök már vártak ránk. Jól megkritizálták a kormányukat a demonetizáció hatásai miatt, majd végighívták a városi szállókat. Végül a rendőrfőnök foglalt nekünk egy szobát egy szállóban! Hurrá! Egy rendőr odakísért minket, segített mindent elintézni és még vacsorát is kaptunk tőle. Ezután nem felejtette el értesíteni a sajtót is, hogy tudathassa az inspiráló történetet a város lakóival. Nagyon hálásak vagyunk a kasaragodi rendőrségnek a segítségért, de azt azért megjegyeznénk, hogy a cikket elég sietősen írták meg, így a cikk elég sok valótlan adatot tartalmaz :).

A következő napok izgalmasan teltek, mert szerencsénk volt megismerkedni egy elég nagy indiai közösséggel, az indiai kerékpáros klubokkal, akik sok városban, sok éjszakán keresztül voltak a házigazdáink.

Linh