Elhagyva Olovót és búcsút véve a vendégszerető Emirtől és Dinotól, folytattuk utunkat Szarajevóba, Bosznia fővárosába. Emir nem viccelt a közelgő emelkedőkről, egészen pontosan 15 kilométernyiről. Ahogy lassan másztuk a hegyet, Péter első küllői egyre gyanúsabban kezdtek pengeni, ezért megálltunk, hogy megvizsgáljuk őket. Sajnos az egyenlőtlen küllőerőket nem sikerült két óra alatt sem kicentírozni a kerekekből, így inkább tovább tekertünk abban bízva, hogy találunk egy szerelőt út közben.
| Útunk első műszaki problémája |
A 15 km emelkedőt követően egy ajándék várt ránk: 20 km lejtő, így könnyedén érkeztünk meg egy Szarajevótól már csak 10 km-re levő városba, ahol megebédeltünk. Eddig úgy tűnt, hogy Péter bringája jobban bírja a gyűrődést, bár szerelőt nem találtunk. Az ebéd jókedvre derített minket, és úgy képzeltük, hogy most már csak könnyedén begurulunk Szarajevóba. Sajnos ez nem így történt, mert iszonyat emelkedők és lejtők váltogatták még egymást, nagy forgalommal és ideges autósokkal megtűzdelve, akik minden helyet kihasználtak az úton, hogy előrébb haladhassanak, nem törődve magunk fajta bringásokkal. A keskeny utak és a folyamatos dudálások felidegesítettek minket és fejfájást is okoztak, és sose tudtuk, ki jön mögöttünk. Végre, megérkeztünk Szarajevóba! Az első érdekes látnivaló a bazár volt a főtéren, egy színes, egyedi tér, amilyet nem találsz máshol Európában. Kézműves boltok sorakoznak éttermekkel, teaházakkal, török édességboltokkal és keleti fűszeresekkel. A káoszból rendet teremt a piac, ahol a kulturális értékek integrálódnak, és minden nap meg is látogattuk a Szarajevóban töltött három napunk alatt.
| A főtéri bazár egy kis szeglete |
Szarajevó egy különleges város, talán Európa legkülönlegesebb városa, hiszen szemtanúja volt az első világháború kirobbantó eseményének, ami majd a második világháborúhoz vezetett. Több, mint 102 évvel ezelőtt, éppen a Miljacka-folyó partjánál Ferenc Ferdinánd, Ausztria főhercege, az Osztrák-Magyar Monarchia vélhető trónörököse, és felesége, Chotek Zsófia, azaz Hohenberg hercegné, áldozatul estek a Fekete Kéz nevű szerb, nacionalista szervezetnek. Ez vezetett ahhoz, hogy a Monarchia megtámadta válaszul Szerbiát, megkezdve ezzel az első világháborút, ami végül 19 millió ember halálát okozta. A háború Németország, mint vesztes fél elnyomásával végződött, területi veszteséget is szenvedett és hatalmas jóvátételt is kellett fizetnie. A németek új vezetőt kerestek, és Hitlerben találták ezt meg, aki megígérte, hogy visszaszerzi az ország elveszett büszkeségét, ez pedig a második világháborúhoz vezetett, ahol 73 millió ember halt meg. Ennek a lezárása az USA és a Szovjetúnió közti hidegháborúhoz vezetett, és véres háborúkat hozott Koreában, Vietnámban és Afganisztánban.
| A békés Miljacka-folyó |
Szarajevó Európa Jeruzsáleme, az egyetlen olyan nagy, európai város, ahol egy téren található mecset, katolikus templom és zsinagóga is. Láttunk muzulmán nőt annyira beöltözve, hogy csak a szemei látszottak ki, egy kávézóban ülni egy nővel, aki csak pólóban volt. Különböző vallású gyerekek játszottak békésen galambok százaival a főtéren. Ők még túl fiatalok ahhoz, hogy tudjanak a véres boszniai háborúról (1992-1995), ahol az emberek istenek nevében ölték a másik vallás követőit halomra, hogy csak az övék maradhasson. Közel 33000 bosnyák muzulmánt öltek meg a szerbek három év alatt. Elvette a kedvemet a rengeteg sír a temetőben, ahol különböző születési idők mellett a halál dátumai mind 1992-1995 között voltak. A háború túl kegyetlen, a határ a barátság és az ellenségeskedés közt pedig túl vékony.
| Szarajevó főtere |
A háború emlékei még mindig ott vannak a falakon. Az emberek, akikkel beszéltünk, mind a múltat sírják vissza, amikor az egész egy nagy, békés közösség volt, háborúk nélkül, amikor még Jugoszlávia létezett. A háború már több, mint 20 éve történt, de a következményei még a mai napig teherként nehezednek az emberek vállaira. Az üzleteik tönkrementek, a gyermekeik Nyugat-Európában keresnek inkább jobb megélhetést.
| Lövésnyomok a falon |
Szarajevót magunk mögött hagyva mindkettőnk gondolatai komorok amiatt, amit láttunk és hallottunk. Tovább kellett haladnunk, de a gondolataink még itt maradtak. Nem tudtuk, hogy a természeti határ a kontinentális és a mediterrán klíma között már csak néhány tíz kilométerre van tőlünk. Így került egyikünk kórházba először, az út során...
(Folytatódik...)
Linh
No comments:
Post a Comment