Srí Lanka 02: Elegem van az utazásból!

271 km

2016. december 11 – december 23.

Ella - Matara

Vannak olyan furcsa szokások, amiknek a miértjére a helyiek sem tudják a választ. Az egyik ilyen, hogy a távolsági buszokon miért bömböl a bollywoodi (indiai pop) zene. Elég modern technológiának tűnik, hogy ezeken a buszokon tévé is van, ami folyamatosan lefoglalja a klipekkel az utasokat, viszont ha épp a hátsó kerék felett van az ülésed, és a fejed felett van a hangszóró a mélynyomóval, akkor nincs szerencséd.

Buddhista templom egy szigeten. A helyiek fürdőruha nélkül, hétköznapi ruhában szoktak a tengerben fürdeni.

Így 6 óra buszozás után kimerült idegekkel szálltam le, és minden iszonyatosan irritált. Elegem volt az utazásból, a fejlődő országokból, nagyon hiányzott az európai kényelem. Ráadásul már nem a hegyekben voltunk, hanem a tengerparton, ahol kegyetlenül tűzött a nap, és a forróság elől egy légkondicionált épületbe mentünk kicsit lenyugodni. Remek Couchsurfing szállásunk volt az éjszakára, új ételekkel ismerkedtünk meg, mint a kókusztejben főtt rizs, mint reggeli, a tejes tea finom volt, és jót beszélgettünk a házigazda apukájával a buddhizmusról: ő úgy látta, hogy Buddha imádata, a hozzá intézett imák értelmetlenek és ilyet Buddha maga sem kért, sőt elítélt, helyette a filozófiát kell, hogy az ember megismerje, próbálja minél jobban megérteni és követni, így kerülhet közelebb a nirvána állapotához.

Éjszakai piac

A mecsetek nagyon másképp néznek ki, mint Iránban.

Volt innen egy egynapos utunk Galle-ba is, ami a tökéletes, képeslapszerű tengerpartjairól és a hollandok által épített erődről híres. Valóban szép és érdekes város, Colombonál sokkal szebb az óvárosa, sokkal többet őriztek meg belőle. Galle-ban Judit volt az idegenvezetőnk, az Útra kelek Srí Lankára bloggere, és így azért sokkal rövidebb idő alatt, jobban megismertük a várost, mint ha csak magunk sétálgattunk volna erre-arra. Ő tart idegenvezetéseket is, vegyétek fel vele a kapcsolatot!

Vörös rizs? Fehér? Vad? Sambal? Sárga lencse? Vörös lencse?

A japánok által épített Béke pagoda

Tökéletes tengerpart

Világítótorony a holland erődben

Egy újabb mecset, itt az óvárosban. A helyiek 10%-a muzulmán.

Matara – Colombo – Kandy

Srí Lanka naptára tele van ünnepekkel, és a havi Poyat, azaz holdtöltéket is munkaszünettel ünneplik, és pont egy ilyen hosszú hétvége után vonatoztunk vissza Kandy-be, és ez nem is volt olyan jó ötlet. A Colomboig utazó szerelvények annyira tele voltak, hogy az emberek az ajtókon is lógtak, és ezt még úgy is nagyon nehezen viseltük, hogy volt ülőhelyünk. Forróság volt és össze voltunk nyomva órákon keresztül. Megviseltek minket ezek a nagyon kényelmetlen utak a harmadosztályon, és már nagyon vártuk, hogy újra tekerhessünk, szabadok lehessünk.

Utazás harmadosztályon...

Kandy – Dambulla

A legnagyobb ülő Buddha szobor egész ...-ban...

"Kérnék még egy palacsintát!"

Hány majmot látsz a képen?

A barlangtemplomban

Elképesztő látvány a barlangtemplomok dombjáról

Kandy-ben megkaptuk az indiai vízumot, így jó hangulattal ültünk újra nyeregbe. Tekergős, kanyargós utakon keresztül jutottunk el Dambullába. Ez a hely arról híres, hogy ingyenesen megtekinthetők egy domb tetején a buddhista barlangtemplomok, amik valóban különleges atmoszférát sugároztak magukból. Főleg az első, nagyobb barlang volt különleges a rengeteg festménnyel, rengeteg Buddha szoborral, a második nagyobb terem már gyakorlatilag csak ugyanezt hozta újra. Érdekes, hogy a buddhisták a mennyiségre mennek, így szeretnek minél több Buddhaszobrot betenni a templomokba. A másik dolog a méret: szeretnek minél nagyobb fekvő, ülő, álló Buddhaszobrokat készíteni, ezekkel van tele Ázsia, és mindegyikhez tartozik egy rang, hogy milyen régióban számít ez a legnagyobbnak.

Dambulla – Anuradhapura

Még Dambullába tartva találkoztunk thai bringásokkal, akik azt javasolták, hogy kérdezzük meg a vendégházakat, hoteleket, hátha megengedik olcsón, hogy az udvaron sátrazzunk, mert nekik ez bejött. Anuradhapurába érve épp ezt tervezgettük, amikor megállt mellettünk egy autó, és kiderült, hogy pont egy bringás klub tagja, és segíteni akar nekünk. (Éljenek a kerékáros klubok az egész világon!) Így ingyen alhattunk a házában, a sátorra nem volt szükség. Ez a város egyébként a legfontosabb történelmi város Srí Lankán, de az ősi romok megtekintését olyan drága belépőjegy megvételéhez kötötték külföldi utazók számára, hogy úgy döntöttük, ezt most kihagyjuk.

Anuradhapura – Panwewa Wee Bissa Resort

Miután kiderült, hogy merre tartunk, a szállásadónk megkért minket, hogy aludjunk egy éjszakát egy 40 km-re levő hotelben, távol a város zajától, és hadd készítsenek rólunk néhány fotót, mert szeretnék felhasználni őket promóciós anyagokon. Számolgattuk a hátralevő napjainkat az országban, és arra jutottunk, hogy belefér! Így ingyen szálláshoz jutottunk, nem is akármilyenhez! Ez maga volt a paradicsom! Egy tóparti bungalóban kaptunk szobát, a tó pedig ezernyi állatfajnak adott otthont. Rengeteg madarat, halat, bölényt, sőt krokodilt is megfigyeltünk, amikor csónakázni mentünk. A séf pedig a legfinomabb ételeket készítette el nekünk, és ekkor éreztük igazán a nagy különbséget a street food és a luxusétterem között.

Pihenés az erkélyen, miközben a gyönyörű természetet nézzük

Itt még a vizen is virágok nőnek!

Rizs és pálmák

Klasszikus, srí lankai, sárból készült ház - egy opció éjszakára

Panwewa Wee Bissa Resort – Puttalam

Lassan kiértünk újra a tengerparti útra, ami forgalmasabb, de laposabb is volt. Érdekes módon nem nagyon esznek a helyiek halat és tenger gyümölcseit, és amikor csak halcurryt ettünk, annak mindig eléggé iszap íze volt. Este egy buddhista kolostorba kéredzkettünk be.

Egy kis segítség a szerzeteseknek

Puttalam – Negombo

Negombóban található a reptér, így ez volt az utolsó állomásunk az országban. Fantasztikus házigazdánk volt (Couchsurfing), aki mindenben segített, ha tudott. Volt is elég problémánk, ugyanis eddig mindig könnyen találtunk megfelelő méretű dobozt a bringáknak a repüléshez, most viszont csak kisméretűek akadtak a kerékpárboltokban. Ezért egy nap azzal ment el, hogy újra Colombóba vonatoztunk és szereztünk egy picivel nagyobb dobozokat, de még mindig nem akkorákat, mint amekkorát Iránban is találtunk. Egy túrakerékpárnak az átlagosnál hosszabb váza van, így minden centi számít.

A következő problémával a repülőtéren szembesültünk, amikor magunknak mértük le a csomagjainkat: összesen olyan 10 kilóval a megengedett határ felett vagyunk. Elkezdtünk mindent a kézipoggyászokba pakolni, a kabátokat magunkra vettük, a zsebeiket apró, de nehéz tárgyakkal tömtük teli, de még így is olyan 6 kilóval többet nyomott a poggyászunk. „Hátha jófejek lesznek, nem olyan szigorúak, próbáljunk becsekkolni!”

Így történt az, hogy a túlméretes csomagot, azaz a bringa dobozát, ami még meg volt tömve pár szerszámmal is, és legalább 22 kilót nyomott, megkérték, hogy helyezzem fel a szalagra, hadd mérjék le. Mivel a szalag rövid volt, kicsit túl is kellett tolni, és ráért a második szalagra is a check-in pult mellett, így a tömege megoszlott a két szalag között. A mérés eredménye: 11 kg! „Rendben, kb. ilyen nehéz a másik kerékpár is?”

Így sikerült poggyásztúlsúly nélkül utaznunk Indiába. Izgalmas ország volt Srí Lanka, sok szép tájjal, fűszeres ételekkel, élettel mindenütt, és ezt igazán élveztük. De mivel kevés helyit ismertünk meg, a kapcsolatunk nem mélyült el annyira az országgal. Viszont rengeteg felfedezni való van még a szigeten, érdemes lenne újra eljönni!

Azok a nehéz csomagok...

Péter