[Brünni túra, 2016. július 9-14.] 3. nap: Břeclav, Csehország - Brünn, Csehország (59 km)

Nagyon jó alvást követően jókedvűen ébredtünk, és örültünk neki, hogy ott lehettünk. Péter egy gyors csobbanásra ment az udvari medencébe és közben a kollégáira gondolt, amíg én a reggeli zabkását főztem meg. A derék házigazda is megjelent és megkérdezte, hogy van-e valamire szükségünk, majd hozott egy liter tejet, pedig csak egy pohárral kértem. Milyen nagylelkű! Mielőtt elment volna otthonról, megkérdezte, mik a terveink, hogy még visszaérjen, mielőtt indulunk. Azt mondtuk, negyven perc múlva indulnánk, miután befejezzük a reggelit és a csomagolást. Mosolygósan ennyit válaszolt: "Persze! Semmi sietség! Visszaérek, mire indultok! És ne felejtsetek el 30 Eurót hagyni az asztalon!" Hogy mi?

Reggeli csobbanás

Egy pillanatra lefagytam, majd furcsa érzésem támadt az egésszel kapcsolatban, miközben Péter még mindig azt gondolta, hogy a házigazda csak viccel. "Milyen 30 Euró? Tegnap azt mondta, hogy a kempingezés a kertben és a szoba is ingyen van, nem? - kérdezte Péter. Az idős férfi félig mosolyogva nézett Péterre: "Semmi sincs ingyen! Azt képzelitek, hogy mindenfelé utazgathattok pénz nélkül? Nekem is kellett fizetni, elég sokat, amikor a Balatonnál egy hotelben szálltam meg!" A hirtelen érzett harag és az átverés felett érzett felháborodás ellenére Péter megpróbált nyugodt maradni és meggyőzni az alávaló tulajt: "Igen, sok embert ismerünk, akik évekig utazgattak úgy, hogy nem fizettek szállásért, mert a helyieknél szálltak meg. Néha még az ételért sem kellett fizetniük. Hallott már a Couchsurfingről?" Különösebben nem törődött a tata azzal, amit Pétertől hallott, csak azt ismételgette, hogy 40 perc múlva visszajön, és benyújtja a számlát.

A tulaj elgurult valahova a kocsival, mi pedig szótlanul álltunk a szobában, aminek eddig annyira örültünk, hogy ingyen kaptuk. Néhány pillanatnyi gondolkodás után Péter azt mondta, öltözzünk át, pakoljunk össze amilyen gyorsan csak lehet, el kell tűnnünk, mielőtt a hazug ember visszaér. Néhány perc múlva a bringák készen álltak az indulásra, és amíg a kapu is nyitva volt, hamar kitoltuk őket az utcára. Én kintről néztem, ahogy Péter visszament, visszaadta a kulcsot és elköszönt a gazember feleségétől. Elég furcsa volt, hogy ő nem említett semmit a 30 Euróról, amikor látta, milyen hamar indulni akarunk. Még jó utat is próbált kívánni németül, bár ez a nyelv nem volt az erőssége. Biztos vagyok benne, még mindig nem érti, hogy a kedves bringások miért hagytak ott két adag zabkását a konyhában és rohantak el...

Öt perc tekerésre a háztól egymásra néztünk és megkönnyebbülve fellélegeztünk, hogy kijutottunk ebből az őrült helyzetből. Újra fordult a helyzet: a faragatlan ember kocsija jelent meg a visszapillantó tükörben, üldözőbe vett minket, majd bevágott elénk, elvágva utunkat, így meg kellett állnunk. Izgalmas pillanat volt, amikor kiszállt a kocsiból és felénk indult agresszív léptekkel. Ráütött Péter kormánytáskájára, majd Eurót, ha nincs, akkor pedig Forintot követelt tőlünk, máskülönben kihívja a rendőrséget és mehetünk a fogdába! Nevetséges! Nekünk kellett volna a rendőrséget hívni helyette, úgyhogy mondtuk neki, hogy gyerünk, indítsa a hívást! A telefonkönyvét kezdte el böngészni, elég hosszasan ahhoz, hogy kitaláljuk, a rendőrség helyett inkább a cimboráit akarja maga mellett látni. Meglátván annak az esélyét, hogy most már egy öreg mellett egy nagyobb csapattal is szembe kelljen nézni, titkos jeleket adtunk egymásnak, hogy kiutat keressünk a kínos szituációból. Miután az úton haladó autókat figyeltük néhány pillanatig, Péter rám kiáltott: "Most!", és hátunk mögött hagytuk az öreget, akinek már csak a káromkodása ért minket utol.

Szerencsére 50 méter múlva találtunk egy benzinkutat, mögötte pedig egy faipari üzemet. Lekanyarodtunk ehhez a létesítményhez, elbújtunk a biciklikkel a kerítés mögött a vállalat szemetes konténerei mellett, és a csalódottság miatt nem is akartunk egymáshoz szólni. Miután a cég vezetője meghallgatta a történetünket, azt mondta, addig maradunk, ameddig csak szeretnénk, itt nem érhet minket baj. Micsoda reggel!

Menekülés a gazember elől

Reménytelenül, korgó gyomorral telt a következő óra, közben még az aznapi 50 km is ránk várt. Miután már nem tudtuk tovább halogatni az indulást, úgy döntöttünk, hogy folytatjuk az utat annak ellenére, hogy az öreg cimborái várhatnak ránk a közelben. Óvatosan körülnézve, lassan közelítettük meg a főutat, és megkönnyebbültünk, hogy nem találtunk gyanús embereket. Csak hogy még biztosabbra menjünk, egy tíz kilométerrel hosszabb kerülőutat választottunk Brünn felé.

Egész nap, bár 60 km-t kellett tekernünk, folyamatosan nyomott volt a hangulatom és nem tudtam örülni semminek. Amíg meg nem érkeztünk Brünnbe a Couchsurfing szállásadónkig - Mihai, a román srác, aki már  négy éve élt Brünnben  - , levert voltam. Mihai egy nagyon barátságos srác volt, aki mindenét megosztotta velünk és jól megdiskuráltuk bringás terveit. Ez az igazi Couchsurfing hangulat!

Aznap este még találkoztunk Jannal is, Péter régi barátjával 2011-ből. Egy fantasztikus, autentikus étterembe vitt minket, a Pegas-ba. A remek cseh gasztronómia és szűretlen búzasör várt ránk!

Sült sertéshús párolt káposztával és kétféle knédlivel

Marha szeletek zöldség mártással és bohémiai knédlivel

A kellemesen eltöltött este kompenzálta a reggel történéseit Másnap újra útnak indultunk...

(Folytatjuk...)